A novelláskötet történetei erdők-mezők vadjairól, folyók és holtágak világáról, a természetről mesélnek, – éppúgy, mint a hozzájuk kötődő ember érzelmeiről. Címe magáért beszél, hiszen tréfásan, vagy gúnyolódva – ám mindenképpen méltatlanul – gyakran elhangzik kívülállók szájából: “Kétféle ember van, éspedig normális és vadász, illetve normális és horgász!”
A könyv egyaránt szól mindhárom “emberfajtához”, mivel a táj szépsége, a természeti jelenségek varázsa nem csak a horgászok és vadászok lelkét érinti meg, de a “normálisakét” is… Amiért hittel ajánlom nekik is ezeket a gondolatokat: talán érzékelhetővé válik, mennyi élményt és tapasztalatot meríthet, mekkora kincs ismerője és védelmezője lehet a természetjáró ember, – aki éppúgy normális, vadász- és horgász mivoltában is!
Néhány nagyobb lélegzetű elbeszélés után nem csak szépséges szülőföldem, a szőke Tisza vidékének ízes nyelvezetét, anekdotázó kedvét megidéző novellák sorakoznak: messzi tájak, megható sorsok meséi teszik változatossá a kötetet. Néha szomorúak, gyakran kacagtatóak ezek a történetek, – ahogyan az életben is váltakozik a derűs és a könnyes valóság.
